A Fülöp-szigetek egyik vezető étteremlánca megosztott egy fontos meglátást: „A toborzás és a megtartás régóta problémát jelent, de a valódi kockázat a kulcsfontosságú üzemeltetők stabilitásában rejlik. Amikor a kulcsszemélyzet változik, az egész termelési vonalat át kell alakítani. Még stabil megrendelések és elegendő nyersanyagok mellett is a szállítási ütemtervek kiszámíthatatlanná válnak.”

Az infláció, a munkaerőhiány és a változó kereslet által formált környezetben az élelmiszeripari gyártók egy kemény igazsággal néznek szembe: a munkaerőhiány már nem csupán átmeneti jelenség, hanem inkább egy hosszú távú strukturális kockázat. Azok a gyártósorok, amelyek nagymértékben támaszkodnak a szakképzett munkavállalókra, rendkívül sebezhetőek - a hiányzás vagy az átmenet

A munkaerőhiányt gyakran alábecsülik. Rövid távon kezelhetőnek tűnik a túlórázás és az átszervezés révén. Idővel azonban rendszerszintű termelési kockázattá fejlődik. Amikor a termelés stabilitása konkrét egyénektől függ, a gyártók elveszítik a képességüket, hogy vállalják a szállítási határidőket, az árakat és a rendelési rugalmasságot. Ahogy az egyik üzemeltető megjegyezte: „Csúcsszezonban nem arról van szó, hogy nem akarunk megrendeléseket – nem tudjuk garantálni a szállítást

Ez az erózió nem azonnal jelenik meg a bevételi adatokban, de folyamatosan gyengíti a márka hitelességét és az ügyfélmegtartást. A kis- és középvállalkozások számára ez a legveszélyesebb helyzet: túl nagy ahhoz, hogy a manuális munkára támaszkodjon, mégis túl korlátozott ahhoz, hogy teljes körű automatizálási átalakítást elviseljen.

Munkahelyi nyomás alatt a teljes automatizálás tűnik a leggyorsabb megoldásnak. A gyakorlatban azonban gyakran ez a legkockázatosabb. Egy teljes gyártósor korszerűsítése nemcsak tőkebefektetést igényel az élelmiszer-automatizálási berendezésekbe, hanem szinkronizált változtatásokat is a munkafolyamat tervezésében, a menedzsment rendszerekben és a munkaer

Amikor ezek közül bármelyik elem lemarad, a berendezések kihasználtsága drámaian csökken, és az automatizálás működési teher lesz, nem pedig előny. A legtöbb meghiúsult projektet nem a gépek teljesítménye okoz, hanem a befektetési ütem és a működési felkészültség közötti eltérés. A sikeres automatizálás egy kulcskérdéstől függ: Csökkenthető-e a munkaerő-függőség anélkül, hogy megszakítanánk a jelenlegi term

Egy francia fagyasztott élelmiszereket gyártó cég, amely helyi szupermarketeket látott el, pontosan ezzel a kihívással nézett szembe. Miután évekkel korábban jelentős összegeket fektettek be a berendezésekbe, tartós szűk keresztmetszetekkel találkoztak, és a teljes termelési újraértékelésért a ANKO-hoz fordultak.

A gyárigazgató elismerte: „Az automatizálás önmagában nem volt a probléma. Próbáltunk mindent egyszerre csinálni. A gépek gyorsan megérkeztek, de a folyamataink és az embereink nem tudtak lépést tartani. Nagy összegeket költöttünk, mégis a termelés lelassult ahelyett, hogy javult volna.”

A berendezések telepítése, a kialakítási változások és a munkafolyamatok módosítása mind működési kockázatot hordoznak. Ezért egy életképes élelmiszertermelési vonal tervezési stratégiájának fokozatosnak és problémaközpontúnak kell lennie. Az elsődleges prioritás azok a folyamatok legyenek, amelyek erősen függenek a szakképzett munkaerőtől, nehezen képezhetők folyamatosan

Az automatizálásnak kezdetben párhuzamosan kell futnia a munkaerővel, nem azonnali helyettesítésként. Bár ez a megközelítés nem biztosít azonnali kapacitásnövekedést, jelentősen javítja a termelési stabilitást és csökkenti a kulcsfontosságú személyzetre való támaszkodást.

A legtöbb közepes méretű élelmiszeripari gyár számára az azonnali cél nem a maximális termelés, hanem a stabil szállítás. Ebben a fázisban az automatizálásnak a legfragilisebb folyamatot kell stabilizálnia. A formázás jellemzően az első kritikus csomópont. Ez határozza meg az egész gyártósor ütemét; bármilyen ingadozás lefelé terjed. A befektetés értéke ebben a szakaszban nem a sebesség, hanem a következetesség - a stabil működés biztosítása, még kevesebb munkavállaló, ideiglenes távollétek vagy a személyzet rotációja mellett is.

Miután a kulcsfontosságú folyamatok képesek ellenállni a munkaerő-ingadozásnak, a gyártók szezonális csúcsokkal és magas fluktuációval szembesülnek. Ezen a ponton az automatizálás a fizikai munkaterhelés csökkentésére összpontosít, különösen a repetitív, munkaigényes előkészítési folyamatokban.

Bár ezek a rendszerek nem azonnal növelik a termelést, javítják a munkavállalók megtartását, csökkentik a sérülés kockázatát, és biztosítják az alapvető működőképességet munkaerőhiány esetén.

A gombócgyártást példaként véve: 10 000 darab/óra sebességnél a kézi gyártáshoz általában körülbelül 12 tapasztalt munkás szükséges. A kimenet, a minőség és a következetesség nagymértékben függ az egyéni teljesítménytől - a felkészüléshez szükséges további munka nélkül. Egy formázó géppel ugyanazt a kapacitást csak két operátorral lehet elérni, miután az anyagok elő vannak készítve. Minden egység súlyban, formában és minőségben egységes, ami előrejelezhetővé, kezelhetővé és könnyebben irányíthatóvá teszi a gyártást. A valódi változás nem csupán a munkaerő csökkentése, hanem a magasan képzett operátorokkal való strukturális függőség megszüntetése.

Ahogy a termék összetettsége nő, a szakadék tovább szélesedik.A Lacha Paratha esetében, amely ismételt nyújtást, rétegezést és nehéz kezelést igényel, a kézi gyártás folyamatos fizikai munkát igényel, és magas sérülési és fluktuációs kockázattal jár.Automatizálással a stabil termelés körülbelül tíz operátorral fenntartható, jelentősen csökkentve a működési kockázatot és a menedzsment költségeit.(Lacha Paratha esettanulmányok)

Az ANKO európai értékesítési csapata szerint a piaci jelzés világos: azok az élelmiszeripari gyártók, akik nem képesek stabilizálni alapfolyamataikat két éven belül, nehezen tudják növelni a termelést, új ügyfeleket szerezni vagy új termékeket bevezetni. A valódi kockázat nem az elavult berendezésekben rejlik, hanem azokban a gyártósorokban, amelyek túlságosan függenek konkrét egyénektől, akiknek nincs életképes tartalékuk.

A kapacitás növelése csak akkor hoz értéket, ha a felfelé irányuló folyamatok stabilak és a termelési ritmus előre jelezhető. Ekkor a lefelé irányuló automatizálás—mint például a tálcák rendezése, csomagolás, fagyasztás és minőségellenőrzés—teljes mértékben kihasználhatja előnyeit a következetesség és a hibák csökkentése terén. Ez a fázis jellemzően közepes és nagy élelmiszeripari gyárakra vonatkozik, amelyek magasabb termelési mennyiségekkel és sz

Csak akkor kell a vállalatoknak értékelniük a fejlett automatizálást és az IoT-alapú folyamatoptimalizálást, amikor a strukturális stabilitás elérhető. Ezek a rendszerek magasabb beruházást és működési érettséget igényelnek. Céljuk már nem a munkaerőhiány megoldása, hanem a döntéshozatali hatékonyság és a hosszú távú versen

ANKO Ügyvezető Igazgató Richard Ouyang: "A sikeres automatizálás soha nem arról szól, hogy mindent egyszerre csináljunk. Az első lépéssel kezdődik, amely nem hibázhat. A mi szerepünk, hogy áthidaljuk a szakadékot a berendezések és a valós termelési körülmények között. Mivel az élelmiszeripari gyártás alapvetően összetett, moduláris gépeket tervezünk, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy fokozatosan építsenek gyártósorokat - mint egy puzzle-t összerakni - miközben az automatizálási befektetést kontroll

Ez az a szerep, amelyet egy élelmiszeripari gép beszállítónak ma játszania kell: nemcsak berendezések szállítása, hanem a gyártók segítése a rugalmas termelési döntések meghozatalában egy bizonytalan működési környezetben

Forrás: Richter 2025-ös Élelmiszeripari Tanulmánya、 OECD Foglalkoztatási Kilátások 2025